Szivárványvölgy meséi 7.

Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai

Csengőhegy titka

A reggel derűs volt Szivárványvölgyben. A madarak már a nap első sugarára énekeltek, Hablaty viszont még mindig horkolt, olyan hangosan, hogy a levelek is remegtek a fákon.
Nyafi egy apró kaviccsal pöccintette meg, a kis sárkány farkát.

– Ébredj, Hablaty, ma indulunk a Csengőhegyre! – mondta lelkesen.
– Miiicsoda? – mormogta Hablaty félálomban. – Én csak akkor csengőzöm, ha reggelit is kapok! – Morogta félállomban …

Nyafi nevetett, és a táskájából előhúzott egy kis dobozt.
– Van itt egy falat mézeskő és két füstcsillag. Út közben majd kell az energia!

A Csengőhegy legendája szerint, ha valaki tiszta szívvel meghallja a hegy gyomrában szóló varázsharangokat, kívánhat egyet. De senkinek sem sikerült eddig, mert a hegyet zeneimádó manók és hangoskodó kövek őrizték.

Ahogy felértek a hegy aljához, mindenütt apró harangok lógtak a fákon. Minden szellőre csengettyűk szóltak, mintha maga a szél játszana rajtuk.
Hablaty ámulva hallgatta:
– Ez gyönyörű! Bár kicsit… viszket a fülem tőle.

Nyafi nevetett, de amikor beljebb mentek, a hangok torzulni kezdtek. A dallam elkomorult, és a fák között felhangzott egy mély, morgó hang:
– Ki meri megzavarni a Csengőhegy csendjét?

Egy hatalmas, bronzszínű kőóriás lépett elő, akinek a mellkasából valóban egy harang lógott.
Hablaty ijedten hátrált, de Nyafi előrelépett.
– Mi csak hallgatni jöttünk … nem zavarni! – mondta bátran.

A kőóriás elmosolyodott.
– Ha valóban hallgatni jöttetek, bizonyítsátok! Táncoljatok a hegy dallamára!

Hablaty elképedt. – Táncoljunk? Én még a farkamat se tudom összehangolni a lábammal!

De Nyafi a kis kobold lány bátorítóan megszorította a mancsát, és elkezdett lépkedni a ritmusra. Hablaty ügyetlenül utánozta, közben a farka minden lépésnél egy-egy harangot ütött meg. A hegy zengeni kezdett és egyre vidámabb dallam született.

A kőóriás nevetett.
– Ez igen! Rég hallottam ilyen vidám zenét! A kívánságotok teljesülhet!

Hablaty gondolkodás nélkül kimondta:
– Azt kívánom, hogy soha ne kelljen korán kelni!

Nyafi a homlokára csapott, de az óriás csak kuncogott, majd eltűnt a ködben.
A hegy újra csendes lett, és a harangok most gyengéden csilingeltek.

– Te mindig tudod, hogyan kell komolyan venni a varázslatot – mondta Nyafi mosolyogva.
– Hát persze – felelte Hablaty, valakinek muszáj kipihentnek lennie a következő kalandhoz!

🎵 A Csengőhegy halk dallama, még sokáig visszhangzott Szivárványvölgy felett …

Csigusz a bölcs csiga szólt!
Mindíg gondold meg, mit kívánsz, mert egyszer valóra válhat, minden kívánságod.

irta: Nyitrai József 2025.11.16.

<< vissza a 6. fejezethez

tovább a 8. fejezethez >>

<< vissza a főoldara

Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!

💎 impulz.hu