karom lágyan átölel

karom lágyan átölel

Karom lágyan átölel,
mint holdfény az alvó fákat,
lelkedhez bújok, csendesen,
szíved dobbanása lüktet, halk ütemet járva,

mutasd meg, mit rejt az éjszaka,
hol szívek dalolnak hangtalan,
csillag fátyolba burkolózva,
pihen a vágy, nyugtalan,

szemed tükrében elveszek,
mint part nélküli tengerben,
minden csókod ígéret,
érintésed, végtelen,

elnyel az éjszaka,
de veled nem félek,
ha ölelsz, az idő is
megáll egy percre, csendbe,

hozzám simulsz, és elhalkul minden szó,
a tér elolvad, csak te és én vagyunk,
szemed mélyén ott van a végtelen,
a csendben, édes minden pillanat,

a szellő lágyan simítja arcodat,
a csillagok titkokat suttognak,
karomba zárlak, míg szívem dobog,
mert veled újra szépeket álmodok,

Nyitrai József 2025.10.17.

„… szemed tükrében elveszek,
mint part nélküli tengerben,
minden csókod ígéret,
érintésed, végtelen …”