Sötét magány …
sóhaj a szélben
suttogás a hideg éjben,
valaki vár rám, érzem,
a csend peremén,
árnyékod tova suhan,
lépted nesze rezzen,
álom, vagy képzelet,
a szívem dobban,
de már nem szárnyal,
csendesen üti dallamát,
lüktet az idő mélyen,
az élet tüze lobban,
a csókok emléke,
a bőrömön érzem,
egyedül fázom, a sötétben,
mégis beléd égtem,
mint gyertya a sötét éjben,
templom elhagyott mélyében,
minden szó elszáll,
visszhang az éjben,
egy sóhaj a szélben,
a remény szólít,
de foglyul ejt a magány,
Nyitrai József 2025.10.26.
