Búcsúzni tőled kedvesem
Búcsúzni tőled nagyon nehéz, nem találok szavakat
elmém üres, tompán kong, zavaros minden gondolat
Nincs szó mi kifejezné, mély gyászom, szenvedésem, fájdalmam
Kétségek közt hánykolódok, bánatomba összeomlok, úgy érzem belehalok
Düh, bánat és félelem, közt hánykolódik az életem
Könnyeimmel áztatom éjjelem és nappalom
Hiányod nagyon fáj. széttört szívem. üres lelkem, nem kell más csak a magány
Nagyon fáj, de nem félem, ez kell nekem úgy érzem, mert te voltál az életem
Fájdalmas a búcsúzás, mert a szívem elvesztette társát
Te voltál a minden, amit az élet adhat, családom, társam, gyermekeim anyja az egész életem
Fel nem fogom mi történik velem, gyászomba a föld beleremeg úgy érzem
Fáj a lelkem, mardossa a bánat, nélküled üres minden nap
Lelkemet sötétség borítja, elnyel a végtelen, elmém zavart, nem találom a kiutat
Lépnék tovább de nem tudok, fájó érzés fogva tart, ami lassan elsorvaszt
Sötétségbe burkolózva tapogatok, de nem találom magam, elveszve bolyongok
Hiányodba zárkózva, a szívem vérzik, elmém lázad, de testem fárad, elbukom
Átadom magam a végtelen magánynak
Érzelmeim kavarognak, gyötörnek a kételyek, megoldást nem találok elönt a félelem
Nem mondhatok mást neked, nyugodj békében kedvesem
Míg szívem dobog szeretni foglak, drága szerelmem
Nyitrai József 2021.06.01-2022.10.05.