Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
Hablaty és a Csillagmag
Egy este, amikor a Szivárványvölgy fölött a csillagok olyan sűrűn ragyogtak, mintha valaki az eget telehintette volna cukorkákkal, Hablaty és Nyafi a dombtetőn heverésztek.
– Szerinted a csillagok tényleg kívánságokat teljesítenek? – kérdezte Hablaty, miközben próbálta elkapni a fényüket a mancsával.
– Csak ha nem tüsszentesz közben – nevetett Nyafi. – A múltkor is kívántam egy süteményt és a helyett füst jött!
Hablaty elnevette magát, de akkor valami furcsát láttak, az egyik csillag leesett.
Nem hullottcsillagként suhant, hanem lassan, ringatózva, mintha tényleg élne. Egy fényes, izzó mag hullott le az égből, egyenesen az erdő szívébe.
– Ez biztos egy Csillagmag! – mondta Nyafi izgatottan. – A mondák szerint, aki megtalálja, egyetlen estére varázserőt kap az égből!
– Egy estére? Az pont elég arra, hogy süssek lángból tortát! – rikkantotta Hablaty.
– Vagy hogy felgyújtsd a fél erdőt – motyogta Nyafi, de már tudta, útnak indulnak.
Az erdő szíve különös hely volt éjjel. A fák levelei halk fényt bocsátottak ki, mint apró lámpások, és minden árnyék mozdult, mintha figyelt volna.
– Biztos jó ötlet ez? – kérdezte Nyafi, miközben a botjával piszkálta a talajt.
– Persze! – válaszolta Hablaty. – Mi baj lehet?
Ebben a pillanatban a bokorból egy nagyon-nagyon kicsi, de annál hangosabb hang szólalt meg:
– Hé! Vigyázz a lábamra!
Egy apró lény ugrott elő, egy fénybogár méretű manó, aki teljes harci díszben volt és egy fűszállándzsát tartott maga előtt.
– Én vagyok Pöty, a Csillagőr! A Csillagmag az enyém!
– Öhm… mi csak … megnéznénk, mondta Hablaty, de Pöty már a vállára pattant, és megcsavarta a fülét.
– Szóval tolvajok! – kiáltotta.
– Nem, nem, nem! – tiltakozott Nyafi. Barátok vagyunk!
– Barátok? Akkor bizonyítsátok! A Csillagmagot egy Szívpróba őrzi. Csak az juthat hozzá, aki nem önmagáért, hanem másért kíván!
Hablaty nagy szemeket meresztett.
– Másért? De én … megakadt. – Én mindig azt kívánom, hogy tudjak repülni, vagy nagyot tüsszenteni …
Nyafi finoman ránézett.
– És ha most mást kívánnál?
A Tisztás közepén ott pihent a Csillagmag, egy apró, pulzáló fénygömb, ami minden szívdobbanásra lassan lüktetett.
Hablaty közelebb lépett.
A fénye hívogató volt, de a levegő megremegett körülötte.
– Ha hozzáérsz, és önző kívánságot mondasz, a fény eltűnik, szólt Pöty komolyan.
Hablaty lehunyta a szemét.
Hallotta Nyafi szuszogását maga mögött, érezte, ahogy kicsit fél, de mégis mellette marad.
És akkor a kis sárkány mélyet sóhajtott.
– Azt kívánom … hogy Nyafi soha többé ne féljen annyira.
– Mi? – lepődött meg a koboldlány. – Én … én nem is félek annyira!
– Dehogy nem, mosolygott Hablaty. – Néha jobban, mint amennyit megérdemelnél.
A Csillagmag felragyogott, és fénye lágyan körbeölelte őket.
Pöty nevetett.
– Hát ilyen ritka szív ritkán jön ide! A Csillagmag elfogadta a kívánságodat. Egy estére mindketten megkapjátok az égi fény erejét!
És valóban, az éjszaka hátralévő részében Hablaty és Nyafi együtt repültek a csillagok között.
Nem álomban, nem varázslatban, hanem valóban, a fény megtartotta őket.
Hablaty lángja nem égetett, hanem ragyogott, Nyafi hajában pedig apró csillagfények ültek meg, mint kicsi tündérgyertyák.
Ahogy hajnalodott, a fény lassan eloszlott, de a két barát még mindig mosolygott.
– Na, mit mondtam? – kérdezte Hablaty. – Mindenkinek van varázsereje.
– Igen – mosolygott Nyafi. – Csak néha emlékeztetni kell a másikat, hogy milyen különleges.
A távolban a nap első fénye csillant meg a dombokon, és Szivárványvölgy újra ragyogott.
Csigusz a bölcs csiga szólt!
Az igazi kívánság az, amit nem magadért, hanem másért mondasz.
És néha a legnagyobb varázslat az, ha valakit bátoritasz és ezzel, egy kicsit bátrabbá teszel.
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu