Egy választópolgár monológja
Választópolgár vagyok,
de mégsem tudok hatni!
Nem tudok az igazságnak
méltón hangot adni!
Sok rossz között választhatok,
de azok mind pártok,
csak árulók választhatók,
a nemzetnek ártók.
Nincs választás,
hatalmasok döntenek felettünk,
megvakított, lebutított
szolganéppé lettünk!
Négy évente elhisszük
a sok-sok hazugságot,
és „látszólag” választunk
egy nekünk tetsző pártot.
Országunkat kirabolták,
s külföldnek eladták,
a mirajtunk élősködő,
hazug, rablóbandák.
Hazájukat elárulták,
mégis esélyt kapnak,
nem csoda, hogy felkopik
az álla a magyarnak.
Ők jól élnek, színészkednek,
színházat csinálnak,
kufárok, kik a templomba
kereskedni járnak.
Államvagyon, nemzeti kincs
elporlik kezükben,
zsebtolvajként ott a kezük
folyton a zsebünkben.
Bűnözők, kik a nép ellen
törvényeket hoznak,
nincs is köztük feddhetetlen,
mind elkárhozottak.
Mindegyik csak aranyborjú,
s ha imádod őket,
elherdálják birtokodat,
édes anyafölded!
Egy sem az, akinek látszik,
csupán rusnya bábok,
akik eltapsolják nyíltan
szép Magyarországot.
Csatlósok és zsoldosok,
kik tőled voksod várják,
aztán az önrendelkezést
előled elzárják.
A választás, érdek mentén,
már rég el van döntve,
s minden egyes szereplőnek
zsebe meg van tömve.
Analfabétának néznek,
iksszel írod neved,
mert a látszólagos döntést
hitelesítheted.
Országházban képviselők
élik jó világuk,
hogy a gombokat nyomkodják,
nagy szükség van rájuk.
Párton belül ki van adva,
melyiket kell nyomni,
felelősség terhe alatt
nem kell nyomorogni.
A magyar nép, mint egykoron,
hisz még a mesében,
szavazattal díjazza azt,
ki megszólítja szépen.
Habár már sokszor becsapták,
mégis képes hinni,
ezért könnyű, mint a barmot,
vágóhídra vinni.
A választópolgárságról
szívesen lemondok,
választással nem oldódnak
többé meg a gondok!
Amíg nem lesz újra nemzet,
egységes a népünk,
míg megosztva széjjelhúzunk,
nem egyszerre lépünk.
Míg idegen írja sorsunk,
míg szolgáljuk őket,
míg pártok közt választgatunk,
csak a gondunk nőhet!
Hazugsággal megvakított
magyar népünk alszik,
s felettünk a jövő-szélnek
gyászdala hallatszik.
💎irta: Aranyosi Ervin
💎 impulz.hu
A természet gyógyító ereje! Érdekel >>
A Voter’s Monologue
I am a voter,
yet I cannot make an impact!
I cannot give voice
worthy of the truth!
Among so much evil, I must choose,
but they are all parties,
only traitors are selectable,
those who harm the nation.
There is no choice,
the mighty decide over us,
we have become blinded, dumbed-down
servile masses!
Every four years we believe
the countless lies,
and “apparently” choose
a party that seems pleasing to us.
Our country has been robbed,
sold to foreign hands,
by lying, thieving gangs
that feed off us.
They betrayed their homeland,
yet they are given a chance,
no wonder the Hungarian’s
jaw drops in disbelief.
They live well, play their roles,
create theater,
merchants who go to church
to trade.
State wealth, national treasures
crumbles in their hands,
like pickpockets, their hands
constantly in our pockets.
Criminals who pass laws
against the people,
none of them is blameless,
all are doomed.
Each one is only a golden calf,
and if you worship them,
they squander your property,
your sweet motherland!
None are what they appear,
merely ugly puppets
who openly squander
beautiful Hungary.
Servants and mercenaries
who expect your vote,
then block
your self-determination.
The election, driven by interests,
was decided long ago,
and every participant
has their pockets filled.
They see you as illiterate,
mark your name with an X,
because the apparent choice
you validate.
In the Parliament, representatives
live their good life,
pressing buttons,
so very needed.
Within the party, it is dictated
which one to press,
under no burden of responsibility
do they need to suffer.
The Hungarian people, as once,
still believe in fairy tales,
rewarding with their votes
those who speak nicely to them.
Though deceived many times,
they can still believe,
and so they are easily led, like sheep,
to the slaughterhouse.
I gladly renounce my voterhood,
for problems will not be solved
by voting anymore!
Until there is a new nation,
until our people are united,
while we are torn apart, divided,
and do not act together.
While foreigners write our fate,
while we serve them,
while we choose among parties,
our troubles can only grow!
Blinded by lies,
our Hungarian people sleep,
and above us, the wind of the future
carries a funeral song.
💎written by: : Aranyosi Ervin
💎 impulz.hu