🌅 várom a napot, mikor 🌅
várom a napot, hogy
lemossam arcomról az út porát,
Te lágyan simulsz hozzám,
mint hajnal, egy fáradt éjszakán,
ölelsz, karodba zársz,
a test nem felejt, várja a csodát,
a szerelem oltalmazó varázsát,
tüzes érintését, vágy sugallatát,
az éjelt, mi megtölti a test,
a lélek minden óhaját,
szĂved ritmusát hallgatom,
benne újra megtalálom,
az elveszett dallamot,
miközbe, a karodban olvadok,
a pillanat, tüzes varázsa,
ha két lélek lobban lángra,
mit megĂ©ll kĂ©t szĂv,
ha egymásra találnak,
eljön a nap, mikor, karod ringat el,
elolvadok, mint hó, a nap sugarán,
összefonódik egy érzés,
a csĂłkod szĂvembe mar,
minden ölelés, pillanat,
örökre velem marad,
Nyitrai JĂłzsef 2025.10.23.
nap, mikor karod ringatott
🎵 nap, mikor karod ringatott🎵
[Versszak 1]
Várom a napot, hogy lemossam arcomról az út porát,
Te lágyan simulsz hozzám, mint hajnal egy fáradt éjszakán.
Ölelsz, karodba zársz, a test nem felejt, várja a csodát,
A szerelem oltalmazó varázsát, vágy tüzes dallamát.
[Refrén]
Eljön a nap, mikor karod ringat el,
Elolvadok, mint hó, a nap sugarán.
Összefonódik minden érzés bennem,
CsĂłkod szĂvembe mar, örökre talán.
[Versszak 2]
Hallgatom szĂved ritmusát, benne Ăşjra megtalálom,
Az elveszett dallamot, miközben karodban olvadok.
A pillanat tüzes varázsa, két lélek lángra gyúl,
KĂ©t szĂv, ha egymásra talál, az idĹ‘ is megáll, s dĂşl.
[Refrén]
Eljön a nap, mikor karod ringat el,
Elolvadok, mint hó, a nap sugarán.
Összefonódik minden érzés bennem,
CsĂłkod szĂvembe mar, örökre talán.
[HĂd]
Minden ölelés, minden pillanat,
Láthatatlanul belém marad.
A vágy s a csend egy dallá forr,
Lelkem benned újra otthonra talál.
[Refrén – finálé]
Eljön a nap, mikor karod ringat el,
Elolvadok, mint hó, a nap sugarán.
Összefonódik minden érzés bennem,
CsĂłkod szĂvembe mar, örökre talán.
Örökre… velem marad.










