az ősz lehelete
van valami csodálatos, ebben a tájban,
a falevelek új színben pompáznak,
lassan lehull, a fa koronája,
pár falevél kapaszkodik még, az ágba,
pajkos szél segít a munkában,
egyet lebben, a rozsdás falevél,
könnyed mozdulattal, a fűre reppen,
őszi avar borít mindent, míg a szem ellát,
madarak délre költöznek,
az idő múlása lebeg előttem,
ismét egy év elszállt felettem,
a szellő lágyan simogat,
kicsit az ősz hajamba kap,
megpihenek, de nem fáradok,
csak mosolygok, mert látom,
hogy a szeretteim boldogok
Nyitrai József 2025.09.16.
„… az idő múlása lebeg előttem,
ismét egy év elszállt felettem,
a szellő lágyan simogat,
kicsit az ősz hajamba kap,
megpihenek, de nem fáradok,
csak mosolygok, mert látom,
hogy a szeretteim boldogok …”
„ … a szellő lágyan simogat,
kicsit az ősz hajamba kap,
megpihenek, de nem fáradok,
csak mosolygok, mert látom,
hogy a szeretteim boldogok”
