a hosszú csend
kivetett a világ, én némán álltam,
szívemben por, bennem vihar támadt,
minden ajtó zárva, minden fény kihunyt,
sötétben bóklásztam, de jöttél, veled jött az út,
nem kérdeztél semmit, csak néztél rám,
láttad, bennem régóta ég a vágy,
szavad nem volt, de beszélt a csend,
a fájdalom lassan oldódott fel,
átöleltél és reszketett a múlt,
minden sebemre, halvány köd borult,
a sötétség elszált, láthatatlanul,
két karodban születtem újjá,
nincs több kérdés, ha itt vagy velem,
a szíved beszél, szótlanul, szelíden,
egy érintésed elég, hogy higgyem,
nincs minden veszve, csak sodor az élet,
már tudom, miért volt a magány,
miért kellett, a hosszú csend,
hogy te jössz és nyújtod a kezed,
mutasd az utat, boldogan megyek veled,
Nyitrai József 2025.10.17.
„… nem kérdeztél semmit, csak néztél rám,
láttad, bennem régóta ég a vágy,
szavad nem volt, de beszélt a csend,
a fájdalom lassan oldódott fel, …”
