Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
Harmatcsepp a labirintus fogságában
Egy különösen ködös reggelen Hablaty, a kis zöld sárkány és Nyafi, a koboldlány az erdő szélén sétáltak. A harmat olyan sűrű volt, hogy apró gyöngyökként csillogott minden levegővételnél. A csendet hirtelen egy vékony, reszkető nyikkanás törte meg.
– Hallottad ezt? – kérdezte Nyafi.
Hablaty bólintott, és hegyezni kezdte füleit. A hang újra megszólalt, de most kétségbeesettebben, mint előbb. Egy szárny rebbenése, egy halk csilingelés … majd semmi.
– Ez biztosan Pihe! – kiáltotta Nyafi, akinek szeme rögtön aggódó fénybe borult.
Pihe, a Szivárványfény-pillécske ritkán kért segítséget. De ha ő sírt, akkor baj lehetett. A két barát azonnal futásnak eredt a hang irányába.
Nem kellett sokáig keresniük: a köd megnyílt előttük, és egy különös, csillogó ösvény rajzolódott ki, akár egy fonalból szőtt út. A végén pedig halvány szivárványszín pislákolt.
– Ez Pihe fénye – suttogta Hablaty. – De miért ilyen halvány?
– Azért, mert fél – felelte Nyafi. – Menjünk!
Ahogy ráléptek az ösvényre, a talaj megremegett alattuk, és úgy tűnt, a világ egyetlen pillanat alatt átalakult körülöttük.
Előttük állt az első próba, a Harmatcsepp-labirintus.
A labirintus falai hatalmasra nőtt harmatcseppekből álltak. A fény úgy csillant meg rajtuk, mintha ezernyi apró tükör nézne vissza.
A tükrökben azonban nem csak saját arcuk tűnt fel … hanem Pihe halvány, megrettent alakja is. Hol jobbra suhant, hol balra, mintha hívná őket.
– Kövessük a fényét! – mondta Hablaty.
Csakhogy a labirintus játszott velük: minden irány egyszerre tűnt jónak és rossznak. Nyafi minden lépésnél egyre bizonytalanabb lett.
– Hablaty, én nem látom, melyik a valódi Pihe. A tükrök becsapnak minket…
Hablaty ekkor elcsendesedett, és lehunyta a szemét.
– Hallgasd meg. A fény csalhat, a hang nem.
A kis sárkány lassan szippantott a levegőbe. A labirintus tele volt vízpárával, de a pille illata – az a friss, harmatos tavaszillat – nagyon is ismerős volt neki.
– Erre! – Hablaty jobbra fordult.
Nyafi követte, és néhány perc múlva már a labirintus közepén álltak. Ott találták Pihe egyik lehullott szárnyfényét: egy apró fénygömböt, amely még mindig pulzált.
– Jó úton járunk – mondta Nyafi. – Gyerünk tovább!
A labirintus utolsó fordulójánál azonban egy irdatlan nagy harmatcsepp zuhant le előlük, elzárva az utat.
– Most mit tegyünk? – kérdezte Nyafi.
– Csak együtt sikerülhet – felelte Hablaty, és Nyafi kezébe tette a mancsát.
Nyafi ránevetett. – Mint mindig.
A kis sárkány finoman tüzet lehelt a csepp szélére, amitől az lassan párologni kezdett. Nyafi közben óvatos szélvarázst suttogott, egy kis kobold-trükköt, amit a nagymamájától tanult. A tűz és a szél együtt olyan kavargást keltett, amitől végül a hatalmas harmatcsepp apró vízpermetté vált.
– Sikerült! – nevetett Nyafi.
És ezzel beléptek a második próbába, a Szélcsapda-ösvényre.
A Szélcsapda-ösvény – A második próba
Az ösvény keskeny volt, mint egy madár lábnyoma. Jobbra szakadék, balra forgószelek tomboltak. Pihe halvány fénye ide-oda kapkodott, mintha a szél játszana vele.
– Fogva tartják! – kiáltotta Nyafi.
Hablaty megpróbált előre lépni, de egy széllökés hátratolta.
– Erre egyedül nem megy… – morogta.
Nyafi hirtelen eszébe jutott valami.
– Hablaty! Emlékszel? A Szél Királyánál megtanultad, hogyan kell a széllel együtt mozogni!
A kis sárkány felszisszent. – De… de az nehéz volt…
– Én itt vagyok melletted! – nyugtatta Nyafi.
Hablaty mély levegőt vett, és próbálta újra meghallani a szelet. A forgószelek között valami ritmus volt. Mintha egy dal. Egy légies, gyorsabb-lassabb dallam, ami alapján mozogni lehet.
Hablaty lassan előrelépett. A szél most nem taszította – inkább vitte.
Nyafi a nyomában haladt. Volt, hogy a kis sárkány a hátára kapta a koboldlányt, amikor a szél túl erős volt.
Ám amikor már majdnem elérték Pihe fényét, egy óriási széllöket az égbe kapta a kis pillét.
– Piiiihe! – kiáltotta Nyafi, és Hablaty is a levegőbe rugaszkodott.
A szél ritmusát követve Hablaty felfelé körözött, míg Nyafi kis kobold-szellővarázst mormolt. A kettő együtt végül elkapta Pihét, aki reszketve simult Hablaty hátához.
A pille szárnya halvány volt, majdnem fehér. De még nem voltak biztonságban.
Előttük állt a legnehezebb próba, az Eltűnt Színek Völgye.
Elérték a harmadik próbát, az Eltűnt Színek Völgye
A völgyben minden szürke volt. A fák, a fű, a kövek, még a levegő is. Olyasmi, amitől még a bátor Hablaty is önkéntelenül borzongott.
– Ez… ez olyan, mintha minden elhagyta volna a világot – suttogta Nyafi.
Pihe szárnya ekkor annyira halvány lett, hogy már alig látszott.
Egy hang mélyről felszólt:
– Csak az juthat át a völgyön, aki vissza tudja hozni a színeket.
A földből lassan egy alak emelkedett ki: egy hatalmas árnyék-szerű lény, amely mintha a völgy minden színét magába szívta volna.
– Ki vagy te? – kérdezte Hablaty.
– A Színőr – felelte az alak. – És én őrzöm Pihe fényét.
A lény felemelte a kezét, és Pihe szárnyának utolsó színét is kiszippantotta volna… de Hablaty közé állt.
– Nem hagyjuk!
Nyafi ekkor ránézett Pihére.
– A szárnyai… mintha reagálnának az érzelmekre…
– Eddig mindig így volt! – mondta Hablaty. – Akkor a színeket is visszahozhatjuk vele!
Nyafi bólintott, majd suttogni kezdett:
– Pihe… emlékszel, amikor a tisztáson együtt játszottunk?
A kis pille szárnyain halvány rózsaszín derengés jelent meg.
Hablaty folytatta:
– És amikor a tóból kimentettünk, és te örömödben körbetáncoltál minket?
A szárnyak most narancssárgára izzottak.
Nyafi mély levegőt vett.
– És amikor először találkoztunk, és te félénken rám szálltál, mégis mosolyogtál?
A színek egyre élénkebbek lettek, egy fényrobbanás lökte hátra a Színőrt.
A völgyben a színek visszatértek: először a fák zöldlettek ki, aztán a virágok bontottak szirmot, végül az ég kéklett fel.
Pihe ragyogása olyan erős lett, hogy a Színőr hátrálni kezdett.
– Menjetek… – morogta, majd semmivé foszlott.
A völgy megnyílt előttük. Szabadok voltak.
Miért volt három próba?
Amint kiértek a fénybe, Pihe fényében lassan kirajzolódott egy alak:
az Álmok Őrzője, egy jóságos, lebegő lény.
– Ti ketten nem csak Pihét mentettétek meg – mondta mosolyogva. – Hanem bebizonyítottátok, hogy a barátság minden próbán átsegít. A három próba nem véletlen volt: Pihe fényét csak azok menthetik meg, akik nem adják fel, bármilyen út eléjük kerül.
Hablaty és Nyafi egymásra néztek. A kis pille a vállukra telepedett, már ragyogó, színes szárnyakkal.
– Végre itthon vagy, Pihe! – nevetett Nyafi.
Pihe apró fénypöttyöt rajzolt a levegőbe. A fény a két barátra hullott, mintha köszönetet mondana.
Estére Csigusz a bölcs csiga is megérkezett.
Megköszörülte a torkát, mert ő bizony szeretett fontosat mondani.
Csigusz, a bölcs csiga szólt!
– No, ti kis hősök! A mai nap tanulságai a következők
A félelmet nem elkerülni kell, hanem együtt legyőzni.
A színek akkor térnek vissza a világba, ha a szívetekben is ott vannak.
És végül: a barátság olyan fény, amit semmi árnyék nem tud elnyelni.
A két barát mosolygott.
A három próba nehéz volt, félelmetes is – Mondta Nyafi a kis kobold lány
De együtt minden akadályt legyőztünk. – Mondta Hablaty , akis sárkány
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu