Szivárványvölgy meséi 17.

Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai

A Sárkányok Viadala

Szivárványvölgy minden évben megél egy napot, amikor még a levegő is izgatottabban rezeg, mint máskor: ez a Sárkányok Viadalának Ünnepe. Ilyenkor a völgy apraja-nagyja összegyűlik, hogy megnézze, melyik ifjú sárkány bizonyul a legbátrabbnak, a legügyesebbnek és a legfurfangosabbnak.

Hablaty már hetek óta készült. Repülést gyakorolt, lángfújást próbált, igaz, néha csak egy kis füstpamacsig jutott és megtanulta, hogyan koncentráljon anélkül, hogy elkezdjen vihogni saját magán. Nyafi minden nap mellette volt, rajzolt neki pályákat a földre, időre mérte a futásait és minden gyakorlás végén biztatóan megsimogatta:

— Hablaty, te már most ügyesebb vagy, mint tavaly a győztes volt! — mondta mosolyogva Nyafi

Hablaty szégyenlősen elpirult. — Csak … nehogy elrontsak valamit …

Nyafi legyintett. — Ha elrontod, akkor kijavítod! Ez a titok.

Másnap reggel harsány kürtszóra ébred Hablaty! Fordul egyet és úgy érzi, hogy egy kis szundikálás, még belefér.
De Nyafi izgatottan rohan, Hablaty … Hablaty … Ébresztő – mondta NyafiMa van a nagy nap! Mi történt? – Kérdezte Hablaty

A sárkányok viadala, ma … van … a sárkányok viadala, mondta lelkesen Nyafi
Húúú …, akkor sietnem kell – mondta Hablaty – és már futott is a versenyre.

A Sárkány Mester üdvözőlta a kis sárkányokat és kihírdette a viadal kezdetét, amihez sok sikert kívánt, minden résztvevőnek.

A viadal első napja – A Lángpróba

A versenyzőknek távolról kellett meggyújtaniuk egy nagy, magasra rakott fáklyát. A többi kicsi sárkány hatalmas lángcsóvákat lőtt ki, Hablaty pedig izgatottan sorakozott mögöttük. Amikor rászóltak — Hablaty, te jössz!

A kis sárkány vett egy mély levegőt, felfújta a pofiját… és a fáklya felé fújt.

De láng helyett csak egy halk “puff” hang jött ki, és apró szürke füst gomolygott elő. A közönség csendben figyelt.

Hablaty azonban újra próbálkozott.
A második fújásnál egy iciri-piciri lángnyelv jelent meg, de még így sem ért el a fáklyáig.

A zsűri felszólalt:
Sajnos Hablaty, ez most nem sikerült.

A kis sárkány lehorgasztotta a fejét. Egész nap szomorúan gubbasztott egy fa alatt, míg Nyafi mellé nem huppant.

Hablaty … nézz rám! — mondta gyengéden Nyafi.
Egy próbán buktál el. Egyetlen egyen! Attól még te vagy a legjobb barát, a legviccesebb sárkány és az egyik legbátrabb, akit ismerek. Holnap új nap jön.

Hablaty felsóhajtott — Szerinted … tényleg van még esélyem?
Nem is kérdés! — mosolygott Nyafi. — Mutasd meg nekik, miért vagy te Hablaty.

A második nap – A Rejtélyes Ösvény Próbája

A versenyzők előtt egy út húzódott végig az erdőben. Tele volt talányokkal, csapdákkal, logikai feladatokkal és furfangos ajtókkal. Olyan ösvény, amit akár a manók is kitalálhattak volna.

Hablaty a rajtnál remegett kicsit. — Mi van, ha eltévedek? Vagy rossz ajtót választok?

Akkor visszajössz és újranyitod. — súgta Nyafi. — A csapdákat pedig megoldjuk okosan, mint mindig. — De most nem jöhetsz velem … – Mondta Hablaty

Nyafi elmosolyodott. — Ott leszek a szívemmel. És tudod, mit mondtál nekem? „Nyafi, bármilyen úton megtalállak.” Hát te is tudd: ott leszek, bármit is teszel.
Hablaty szeme csillogni kezdett. — Akkor megcsinálom!

A kürt megszólalt, és a sárkányok berobbantak az ösvényre.

Az első akadály egy hatalmas kapu volt, rajta felirattal – „Aki siet, sosem látja a jót. A lassú megtalálja az ajtót.”

A többiek nekirontottak és persze a kapu lezárult előttük. Hablaty leült, elolvasta még egyszer, és lassan körbenézett. A kapu mellett kicsi, alacsony ajtó volt a sövényben. — Héhh … ez pont olyan magasságban van, mint én! — derült fel.

Átbújt rajta, és folytatta az útját. Ezzel egy kis előnyt szerzett.

Később egy csapda várta, egy sziklán függött kötélhíd, amely minden lépésnél megcsikordult. Mások megfordultak, de Hablaty elővette egyik kedvenc trükkjét, csúszva ment át rajta, így a híd alig mozdult. Ezt a technikát Nyafival gyakorolta, amikor nem akarta felkelteni Csiguszt az alvóhelyén.

A próba végén, amikor kiért a tisztásra, Hablaty döbbenten hallotta — A Rejtélyes Ösvény győztese, Hablaty!

A kis sárkány szárnyai örömükben magasra pattantak. — Sikerült! Nyafi! Sikerült!!
Nyafi messziről integetett, ragyogó mosollyal.

A harmadik nap, a döntő – A Sárkánykör Próbája

Ez volt a viadal csúcsa: erő, ügyesség, bátorság és ész kellett hozzá. A döntősök — köztük Hablaty és két idősebb sárkány, egy körpályán repültek, tárgyakat gyűjtöttek össze a levegőben, majd egy óriási puzzle-t kellett a földön kirakniuk a megszerzett darabokból.

A startnál Hablaty kezei izzadtak. — Én … én nem tudok olyan gyorsan repülni, mint ők.

Nyafi rátette kezét a mancsára. — De jobban gondolkodsz! És jobban figyelsz. Használd ki. Nem a sebesség dönt mindig.

A kürt megadta a jelet, és a sárkányok felszálltak.

Az első fordulóban Hablaty valóban lassabb volt, de alig hagyott ki tárgyakat, minden csillogó gömböt, aranyszalagot és fénypöttyöt elkapott. Az ellenfelek gyorsak voltak, de rendre nekimentek a levegőben lebegő akadályoknak.

A földön a puzzle következett. A másik két sárkány kapkodott, ide-oda pakolták a darabokat. Nem figyelnek … — mormolta Hablaty. — A fények sorrendje mutatja az irányt …

Eszébe jutott Nyafi egy mondata – „Mindig nézd meg a mintát, mielőtt cselekedsz!”

Hablaty óvatosan összeillesztette a kulcsdarabokat, és a puzzle szépen elkezdett megvilágosodni. Amikor az utolsó darabot is a helyére tette, a talaj alatt fény tört elő, és aranyló csengés hallatszott.

A bírók felkiáltottak — A Sárkányok Viadalának győztese: Hablaty!

A tömeg ujjongott. Nyafi örömében Hablaty nyakába ugrott. — Tudtam! Tudtam! … , hogy sikerülni fog!

Hablaty szeme párás lett. — De nélküled biztos nem. Mindent miattad mertem megpróbálni.

Nyafi elpirult. — Nem miattam … te miattad. Te vagy Hablaty, a legbátrabb kis sárkány!

A díjátadó után Hablaty büszkén viselte az aranyszalagot. Nem a győzelem miatt volt boldog, hanem mert rájött, hogy addig nincs igazi kudarc, amíg valaki hisz benned.

És neki mindig ott volt Nyafi a legjobb barátja.

Csigusz, a bölcs csiga szólt:
Aki elbukik, az tanul a hibáiból. Aki feladja, az semmit sem tanul, az örök vesztes lesz
Az igaz barát nem előtted megy és nem mögötted, hanem mindíg melletted jár.
A győzelem nem minden esetben az első sikerben születik, hanem a kitartásban.

irta: Nyitrai József 2025.11.16.

<< vissza a 16. fejezethez

tovább a 18. fejezethez >>

<< vissza a főoldara

Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!

💎 impulz.hu