Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
Az Álmok Ösvénye
Egy különös, csendes estén Szivárványvölgyet puha köd takarta be.
A Hold úgy ült az égen, mint egy kíváncsi lámpás, és apró ezüstfénnyel szórta be a rétet.
Hablaty és Nyafi már aludni készültek, amikor a tó tükrében halvány fénycsík jelent meg — mintha valaki hívta volna őket.
„Látod ezt?” – suttogta Nyafi.
Hablaty bólintott. „Valami … mintha hívna bennünket. De hová vezethet?”
A fénycsík lassan ösvénnyé vált, amely a tó partjáról a hegyek felé kanyargott.
Nem fűből, nem földből készült, hanem … fényből.
Hablaty és Nyafi óvatosan ráléptek. A lábuk alatt a fényszikrák lágyan rezdültek, mintha nevetnének.
Az ösvény egy különös helyre vezette őket, az Álmok Völgyébe.
Ott a virágok énekeltek, a fák suttogtak, és minden, amire valaha vágytak, megelevenedett.
Nyafi látta, ahogy a legnagyobb kívánsága, egy szivárványszárnyas póni, odalépked hozzá, és orrával megsimítja a kezét.
Hablaty pedig egy egész sárkánycsaládot látott, mind ugyanúgy néztek ki, mint ő, csak nagyobbak, bölcsebbek, fényesebb pikkelyekkel.
De ahogy továbbhaladtak, a fények elhalványultak.
Az ösvény sötétebb lett, és minden, amit eddig láttak, lassan eltűnt.
Most a félelmeik jelentek meg, a mélység, az egyedüllét, a sötét árnyak, amik követik őket.
„Hablaty, én … félek.” – remegett Nyafi hangja.
Hablaty megfogta a kezét. „Én is, de együtt vagyunk, nem lehet baj.”
És ekkor a fény visszatért. Nem vakítóan, csak puhán, mint a hajnal első sugarai.
Az ösvény végén ott állt Csigusz, a bölcs csiga. A csigaháza halványan fénylett, mintha ő is az álomvilág része lenne.
„Na, csak nem az Álmok Ösvényén jártatok?” – morogta Csigusz, de a szemében mosoly bujkált.
„Mindenki eljut ide, aki elég bátor szembenézni önmagával. Ti ma ezt megtettétek.”
Hablaty és Nyafi csak bólintottak, és érezték, hogy valami megváltozott bennük.
Nemcsak a félelmeiket hagyták hátra, hanem megtanulták, az igazi bátorság nem a harcban van, hanem abban, ha nem menekülünk el a sötéttől.
Csigusz a bölcs csiga szólt!
„Az álmaink megmutatják, kik vagyunk belül.
De a félelmeink tanítanak meg arra, hogy erősek legyünk.
Aki az álmok ösvényén jár, az mindig gazdagabban tér vissza, még ha a csigaházába is bújik utána pihenni.”
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu