Csendes látomás Mikor úgy érzem, hogy nincs tovább, felcsendül egy dal, a zongorán. Ha oltalmazó kezed simogat, szívem nagyot dobban, mert boldogabb. Lehet, hogy egy kósza pillanat, de sokat ér, mert örökre, velem megmarad. Csendes látomásban, keresem a nyomot, szemed csillogása feledteti, mit az idő elrabolt. Az ifjúság emlékét viszem tovább, ami elveszett, csak a szívünkben, lelkünkben él tovább, meglehet. […]