Séta a téren
Mikor a téren sétálok,
eszembe jutnak a szép napok,
rohantál hozzám és öleltél
boldog voltál, nagyon örültél
Sétáltunk nagyokat
kerestük a tűz bogarat
belestünk minden fűszál mögé
futottunk, hajunkat borzolta a szél
pitypangot keretünk, mit elfújtunk
figyeltük, ahogy ejtőernyőt bontott
boldogan futottunk tovább
mert tudtuk, sok szép kaland vár
gallyakból építettünk házat
mibe betereltünk, pár bogarat
fűszálakat szortunk bele,
hogy kényelmes legyen.
mikor a Léna kutyus oda dörgölte az orrát,
szimatolt és csóválta a farkát
megsimogattuk és játszottunk tovább
az idő gyorsan elszállt
de volt még idő, pár csínyre,
a fa gallyait elérve, pár levelét lecsípve
volt olyan fa amit megmásztuk,
vagy az ágán ugráltunk
a fák kérgét vizsgálva,
rátaláltunk pár katicára
a napnak lassan vége
szólt anya és mosolygott kedvesen
Nyitrai József. 2024.09.20.
