kőfalak porrá válnak
mikor elmerülök a csendbe,
utat találok a végtelenbe,
bennem él az emlék,
nem halványul a régi kép,
átölel a szeretet, amit Te adtál kedvesem,
nyugalom tölti el testem, lelkem,
öröm tölti el a szívem,
hogy ezt újra megélhetem,
senki sem érti meg, hogy mit jelentesz nekem,
minden elveszett, sehol nem lelem,
ami fontos volt, az életben,
a nagy tervek, gyorsan tova szálltak,
telnek múlnak az évek,
magány telepszik rám, magába zár,
a jövőmet építgetem, de köd fedi a tájat,
bármit építek nappal, az éj sötétje magába zárja,
biztos alap nélkül,
nem építhetek várat,
bármit építek éjjel,
a nap fényben porrá válnak.
Nyitrai József 2025.06.01.
kőfalak porrá válnak
