Őszi falevél
Távol vagy tőlem, egyre távolabb,
látom a fényt, mit elmos az alkonyat,
kicsit merengek, az idő elszalad,
eljön az este, a csillagok vigadnak,
a hold fénye mutatja, a poros utat.
Látok egy lámpát, mi pislogva hívogat,
alatta egy kopott pad, hol a fáradt vándor talál nyugalmat,
kóbor kutya fut az úton, kicsit megáll,
pár percet időzve, megszánva figyel és fut tovább,
Sötétben, a fényes csillagok, sétálok a lombos fák alatt,
enyhén feltámad a szél, táncot jár a falevél,
társul szegődik hozzám, sok boldog pillanat,
igaz, csak emlék, de jó tárás, mert más nem maradt.
Emlékszem, mikor a szemed csillogott és
mosolyoddal, tetted csodálatossá, ezt a napot.
Boldognak kellene lennem, de mélyen hallgatok,
nélküled, az ünnep fénye megkopott, ismét egy évvel idősebb vagyok!
Nyitrai József 2024.09.16.
Autumn tree leaf
You are far from me and further away,
I see the light that washes away the twilight
I ponder a little, time flies the evening comes,
the stars cheer they show the dusty road with their light.
I see a lamp in the distance, it’s blinking and calling me
beneath it is a worn bench, where the weary wanderer finds rest,
stray dog runs on the road, stops for a while,
he looks at me, listens with pity, and runs away.
In the dark under the bright stars,
walk under the leafy trees,
joins together, many happy moments,
it’s true, it’s just a memory, but it’s a good search, because there’s nothing else left.
I remember when your eyes sparkled and
smiling, you made this day wonderful.
I should be happy to still be here
the light of the holiday has worn off, but I’m a year older!
József Niitrai 16.09.2024
