Vihar
Beborul az ég alja, dörög, villámlik,
az eső kicsit szemerkél,
de erőre kap, tombol, mutatja haragját,
az erdőbe érve, nagy a robaj hangja száll.
Ahogy a vihar tépi a fát,
sok falevél zizegve sirdogál,
amikor reccsen a gally,
a szél visítva, tovább rohan.
Letarol sok madár fészket,
romokat hátrahagy,
tombolva száguld, okozva sok kárt,
de az erdő szélen, megtorpan.
A színes virágok között, megpihen,
lassan lengeti a szirmokat,
illatukban fürödve, lengedezik,
majd lustán elterül a réten.
A nap kibújik a sötét felleg mögül,
sugarai öröm táncot járnak a tisztás körül,
az éltető nap fénye, előcsalogatja rejtekéből kis lakóit,
a sok rémült bogarat, a táj vidáman ébred, lakói boldogak.
Nyitrai József 2024.09.30.
Storm
The bottom of the sky is covered, the sky is thundering,
the rain hurts a little
but he gets stronger, rages, shows his anger,
upon reaching the forest, there is a loud roar.
as the storm tears the tree
the leaves of many trees are rustling,
when the twig cracks,
the wind howls and rushes on.
Many a bird’s nest has been ambushed,
leaving ruins behind,
go wild
at the edge of the forest, he stops.
Among the colorful flowers, he rests,
slowly swings the petals,
bathed in its scent, swaying here and there
then lazily sprawls on the meadow.
The sun peeks out from behind the dark clouds,
rays of joy dance around the clearing,
the light of the life-giving sun, lures its little inhabitants out of hiding,
the many frightened bugs, the landscape wakes up cheerfully, its inhabitants are happy.
József Niitrai 30.09.2024