Kerítésnél, az udvaron, öreg fa áll Dús lombok közt fészek lapul, De Te nem találsz rá, mert a kíváncsi szemek elől, elrejti a fakorona Kis fiókák csendben várnak, mikor jön az eleség madár mama repül már, hozza a sok finomságot Fiókák érzik jöttét, tátott szájjal várják, a lakomát Madár papa, sürög forog, hozza a csemegét, minél előbb megetesse, a sok éhes csemetét Tele hassal csendbe vannak, a szülőkhöz oda bújnak, boldogok, alszanak mélyen Érzik a meleg családi fészket Idővel a fiókák szárnyra kelnek, felnőnek és kirepülnek Nem feledik amíg élnek, a szerető családi fészket
