Mese – A kis zöld béka története
A zöld kis békák országában rendeztek egyszer egy rúdmászó versenyt.
Rengeteg néző foglalt helyet a kényelmes lelátókon, s izgatottan, sutyorogva nézték, hogyan készülődnek a versenyzők.
Innen is, onnan is fel-felhangzott egy kiáltás: túl magas ez nektek, hú, de meredek, jaj, de nagyon csúszós!
Az ám, és milyen nagy szél fúj! Vigyázzatok, gondoljátok meg, nem fog ez menni, leestek és összetöritek magatokat!
Volt egy különösen hangos szektor, amely pedig egyenesen azt kántálta kórusban: nem fog ez menni úgyse, úgyse, úgyse!
Jó néhány zöld kis béka megfogadta a tanácsot, abbahagyta a melegítést, és csatlakozott a lelátókon ülőkhöz.
A verseny mégis elkezdődött, a hangzavar pedig fokozódott:
jaj, jaj, leestek, vigyázzatok, úgyse, úgyse, hagyjátok abba, míg nem késő, úgyse, úgyse, úgyse.
S valóban. A zöld kis békák egymás után potyogtak le a rúdról, a kezdeti lendület alábbhagyott, a mászás lelassult.
Egyedül a legkisebb zöld béka mászott kitartóan, s bár csakugyan erős szél lóbálta a póznát,
Ő mégis feljutott a csúcsra, és megnyerte a versenyt.
A közönség csendesen figyelte, amint egy riporter azt kérdezte, hogyan sikerült ezt a remek eredményt elérnie.
A zöld kis béka csak hallgatott, csak hallgatott, majd mosolyogva így válaszolt:
kedves riporter úr, nem értem a kérdését, én ugyanis süket vagyok…
Magyar Érmebolt
Ne hagyd, hogy mások elrabolják tőled a legszebb álmaidat.
Ne hagyd, hogy célod elérése közben el tántorítsanak a nehézségek, az akadályok!